MagadUram!

Férfi nélkül nincs Nő

Sok férfival beszélgetek, és általában a kész nőt várják, aki őket befogadja. Holott ez fordítva van. A Férfi dolga befogadni, teret adni, sőt, maga a Férfi is Nő befogadása által emelkedik fiúból Férfivá, mint a mesében.

A legkisebb királyfi próbatételbe botlik. De egyedül nem boldogul, hanem épp attól nyeri végül el a királyságát, hogy elfogadja, befogadja a tanácsot, a segítséget, a Bölcsességet a királylánytól. A Férfi gyermeki lelke legeldugottabb tornyaiba is beengedheti a Nőt. Döbbenetesen félelmetes. És mégis. Nincs más út. Beengedni és elfogadni, amit a Nő adni tud, bízni abban, bízni a Nőben, csak így telhet meg az űr, a tér, ami a férfi lényében tátong. Így érkezhet meg abba a Nő, csak így születhet valódi egység, ahol a mindenséggel való kapcsolat is rendben.

 

 

 

 

 

 

A Bölcsesség, az itt és most hogyan-ja igenis a nőknél van, a spontán érzéseikben, a Férfiaknál pedig az Irány, hogy hová is tartunk együtt. Jó ezt elfogadni. Felesleges tehát a férfinak “hülyének” érezni magát, vagy megsértődni, hogy “mit okoskodik” ez a nő, ezek a hisztis kisfiú mintái, a Férfi már figyel és hallgat és tanul a Nőtől. A Nőtől. A férfi tehát befogad. Befogadja a Nőt, mint a lénye lényegi részét. Fér-fi. Tér van benne. Fér belé Nő, nő, aki nőhet – a Térben, ami a férfi.

Kéretik továbbá észrevenni, hogy a mesében a szerepek kötöttek!

Mindig a királyfi harcol meg az ügyért a világban, künn veti alá magát, tehetsége szerint – a királylány pedig az, aki otthon bölcsen helytáll, benn veti alá magát, tehetsége szerint. Férfi sorsa, ura, küldetése, szolgálata egy ügy, jutalma a Nő – Nő sorsa, ura, küldetése, szolgálata a Férfi, és a jutalma egy Ügy. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik. Mégis ez van. Csak így lehet Egység, máskülönben csak párhuzamosság van, ha mindketten a magunk külön célját kergetjük. Közös cél a kapcsolat kulcsa, közös Ügy, amit a Férfi szolgálata határoz meg, a Férfi Helye a Mindenségben.

Méltóság = méltó szolgálata.

A helyes kérdés férfiként tehát nem az, hogy ki van kész hozzám, (pontosabban ahhoz, akinek képzelem magam, de ahol általában még magam sem tartok), hanem, hogy kit érzem, hogy befogadnék, bármennyire nincs is még kész. Kinek a derűje, ereje, hite, bizalma lelkesít, kiben érzem, látom a lehetőséget, kinek áldozom örömmel, amit adni tudok, kinek segítek növekedni abban a minden szempontból tápláló térben, amit férfiként biztosítani tudok, kinek adnék, ha nem félnék?

 

 

 

 

 

Valóban a Nő választ, de a férfi fogad be.

Soká kerestem a kész nőt. A tökéleteset, aki hozzám illik. Aztán kiderült: mégsem vagyok tökéletes, és akik érkeznek, épp pontosan illenek hozzám – mert hűen tükrözik, ahol épp járok, akár tetszik ez nekem, akár nem. Ezt megértve fogadtam el, hogy a férfi dolga a helyén, a Szolgálatában, az Ügyben kibontakozni. Keresni pedig teljesen felesleges. Mivel Társ ahhoz érkezik, csakis ahhoz érkezhet, ahol tartok. Ha tehát nem tetszik a valóságom, akkor Férfiként bölcs a teret, tehát a megvalósítást növelni, Férfi szerepemben kibontakozni, tovább lépni, ön-felvállalni. Belül, a világomban, jobban beengedve, és künn, a tetteimben, hűen megvalósítva.

Hajrá!

Legkomolyabban.
Nem kell jobbá legyél, már ma is elég vagy hozzá.

Csak MERD megnyitni magad!

Joós István, 2012. május 11.

http://enakademia.net/2017/06/ferfi-nelkul-nincs-no/

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!