Vajon amikor szeretünk akkor a magunkban lévő csodásat látjuk meg a másikban és azt szeretjük?
Ha igen, akkor valóban a másikat szeretjük-e?
Mi van akkor ha azt a valamit szeretem, ami a másikról a fejemben van?
Amit én gondolok róla-azt szeretem.
Akkor később, ha már nem szeretem azt is én gondolom róla, hogy miért nem.
Akkor én vagyok a felelős, ha szeretem ha nem szeretem?
Vajon tényleg mindegy hogy kivel élsz?
Magadon kell változtatni?
Vajon előbb-utóbb minden kapcsolatodban szembesülsz hasonló dolgokkal?
Nem-e magadon kell egy kicsit “dolgozni”?
Önfejleszteni? Megváltás a párcsere?
Vajon mindegy-e, hogy milyen színű szemüvegen át nézem a világot?
Hány féle színben látjuk a világot?
Ahányan csak vagyunk annyiféle világ van…akkor annyiféle a szerelem is vajon?
Bele lehet-e fáradni a szerelem érzésbe?
Sokszor tud szerelmes lenni az ember?
Milyen szép lenne, ha ilyen érzésekkel tudnánk magunk felé is lenni…
Nem itt tartana a világunk.
Ha magamat szeretem és elfogadom, elfogadom a másik embert is.
Ha a másikat elfogadom és szeretem- ettől nagyobb boldogság nem érhet embert a Földön,
hogy szeretik és el is fogadják.
Valóban a kulcs a Földi élethez maga a szeretet.
Önmagamnál kezdődően.
MagadUram a Facebookon is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: