Azoknak, akik gyalázzák, szidalmazzák őt.
Erkölcsi feddhetetlenséget várunk egy előadótól? Azt akarjuk, hogy “normális” legyen. Ami, a mi képzetünkben normális, abba akkor Ő ugyebár nem fér bele. Milyen a normális fiúnak született egyén? Ilyen-olyan-amolyan és mikor milyen.
Az, amit normálisnak vélsz, mitől az? Attól, hogy azt mondják, attól, hogy mindenki így csinálja, attól, hogy ez a szokás, s ha nem olyan, mint a megszokott, akkor az gyalázni való, kivetnivaló mert akkor ő nem ember?
Ki az ember?
S ha abba nem fér bele, abba a kategóriába amit kigondolunk, akkor jogunk van őt kiátkozni az emberek közül?
Mi ez, ha nem emberi gyarlóság?
Kinek van joga megítélni a másik embert? Gyalázni?
Vagy ha erkölcsi norma és feddhetetlenség kell? Akkor miért nem így választunk vezetőket is? Aki tisztességes és jó ember, jó a családjához, tisztességes apa, tisztességes férj és tisztességes barát. Csak így lehetne vezető.
Milyen vezető az, aki másmilyen?
Ha előadóban is meg akarjuk szabni, hogy milyennek kellene lennie, akkor vezetőket miért nem tudunk választani, kitermelni?
Azért, mert válság van.
A fejekben.
Erkölcsi válság.
Szívügyi válság.
Annak, aki szeretni tud, annak az ember-ember. Így is- úgy is.
Ha feltételekhez kötődik az nem szeretet.
Rgo szeretni sem tudunk?!
Ezért nehéz az elfogadás.
Mert önmagunkat sem tudjuk szeretni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: