Az otthon békéjének és

boldogságának tényleg jót tesz, ha

az ember veszi a fáradtságot, és

megpróbálja alul reagálni a

problémákat. Jól hallottad, nem

megfelelően kell reagálni, hanem

néha inkább alá lőni! Persze itt

nem arról van szó, hogy söpörjük

a szőnyeg alá a problémákat, ne

adj Isten ignoráljuk őket. Inkább

ne csináljunk bolhából elefántot.

Ha már eljutottál az első lépésig, a felismerésig. Ezután következik a második lépés, az elhatározás. Azonban a legnehezebb a harmadik lépés, azaz a kivitelezés. Hogyan old meg, hogy valóban higgadtan kezeld ezeket a “családi konfliktusokat”? Íme néhány, a gyakorlatban is alkalmazható praktika anapiboldogsag. com bloggerétől:

1. Számolj tízig!

Lehet, hogy klisé, lehet, hogy túl egyszerűen hangzik. De tényleg kezdj el számolni egytől tízig – ilyenkor még az ujjaimat is “felhasználom”, csak hogy kicsit csökkentsem a bennem felgyülemlett feszültséget. Van, amikor működik, van, amikor nem.

2. Légy tisztában az idegállapotoddal!

Ha átlagon felül fárasztó vagy feszült napod volt, akkor próbálj ennek tudatában cselekedni. Ilyenkor az ember érzi magán, hogy sokkal könnyebb kiborítani, mint mikor kiegyensúlyozott, kipihent állapotban van. Ilyenkor próbálok alapból engedékenyebb, rugalmasabb lenni, így megelőzve a kitörő vihart.

3. Légy tisztában a gyermeked hangulatával!

Ő sem mindig egyformán reagál a helyzetekre. Például tapasztalatból tudod, hogy gyermeked nyűgösebb és hisztisebb, mikor éhes, álmos, fáradt vagy unatkozik. Akkor tegyél ellene. Ha pedig nem tudsz tenni ellene, akkor készülj föl a kitörő viharra, és ne csodálkozz azon, ha becsap a villám.

4. Kérj segítséget!

Ha nagyon fáradt vagy ideges vagy, kérd másik felnőtt segítségét. Nyilván amennyiben módodban áll. Meglepően sokan vannak, akik nem mernek vagy akarnak segítséget kérni, mert félnek, hogy ez rossz fényt vetne rájuk. Még mindig jobb segítséget kérni, mint utólag azon keseregni, hogy az ember már megint nem tudott uralkodni magán.

5. Vállalj kevesebbet!

Tudom, hogy van egy szint, ami alatt egyszerűen nem tudsz kevesebbet vállalni. Azonban az olyan maximalistáknak, mint amilyen én vagyok, nagyon nehéz lemondani arról, hogy mindent tökéletesen elvégezzenek – még akkor is, ha ezzel meglepően sok időt és energiát tudnának felszabadítani – és ezzel sokkal kevesebb konfliktus is alakulna ki. Tudj meg még többet – irány a napiboldogsag.com!

6. Légy tudatában annak, hogy minden relatív!

Nagyon sokat használom ezt a módszert arra, hogy rádöbbentsem magam, milyen nevetséges problémákból csinálok ügyet. Egyszerűen belegondolok abba, hogy más emberek mennyivel nagyobb gondokkal küzdenek gyerekeikkel kapcsolatban, és hogy örülnének, ha csak az én nyúlfarknyi ügyeimmel kellene foglalkozniuk.

Például nagyon csodálom és becsülöm azokat a szülőket, akik speciális igényekkel rendelkező gyermekeket nevelnek. Sokszor elszégyellem magam, mikor mérges vagyok a gyerekeimre, mert “rosszak”, pedig hálás lehetnék, hogy csak ennyi a problémám.

Az ember egyébként is hajlamos arra, hogy későn becsülje meg azt, amije van – olvass tovább itt!

7. Emlékezz a múltra!

Emlékszel, milyen érzés volt, amikor gyerekként Veled veszekedtek a szülők? Mikor úgy érezted, Téged bezzeg senki sem ért meg? Mikor egyszerűen nem tudtad felfogni, hogy egy-egy dolgon mit kell annyira felkapni a vizet?

Fogadkoztál esetleg, hogy Te máshogy csinálsz majd bizonyos dolgokat, mint a szüleid? Akkor mi az oka annak, hogy mégis ugyanúgy viselkedsz?