Az asszertivitás lényege, hogy jogainkat úgy juttatjuk érvényre, hogy közben viselkedésünkkel nem sértjük mások jogát ugyanezen jogokhoz.
Egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban egyáltalán nem az, mert a nehéz emberek – mint ahogy a média és a politikusok is – pontosan ezt igyekeznek meggátolni.
Az asszertivitás, vagy más néven az érdekérvényesítő képesség.
Itthon ennek nincsen igazán hagyománya, ezért is tesszük pokollá egymás életét a mindennapokban.
Jogaink érvényesítésének módja szerint négy alapvető kommunikációs stílus létezik:
1. Passzív kommunikáció (Te nyersz – én veszítek)
2. Agresszív kommunikáció (Te veszítesz – én nyerek)
3. Passzív–agresszív kommunikáció (Én veszítek ÉS mindent megteszek, hogy TE IS veszíts)
4. Asszertív kommunikáció (Te is nyersz – én is nyerek)
Az asszertív viselkedés a két szélsőség között van.
Az asszertív ember úgy érvényesíti jogait, hogy közben tekintettel van másokra.
Feltűnően jól megtalálja a hangot mindenkivel.
Empatikusan gondolkodik, gyorsan felismeri mások szükségleteit.
Az asszertív ember értékeli és elfogadja mások véleményét, ha az jobb, mint a sajátja.
Tud bűntudat nélkül engedni és nemet mondani.
Képes intelligensen kifejezni érzelmeit, anélkül hogy megsértene másokat.
Feszült pillanatokban is jó az önkontrollja, mert nincsen önbecsülés-problémája; nem fél a visszautasítástól és nem akar senkinek sem megfelelni.
„A szabadság egyet jelent a felelősséggel.
Ezért retteg tőle a legtöbb ember.”
G. B. Shaw
Forrás: Kerner Tibor
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: