Apa anya látszat boldogsága

Fontos a gyermeknek, hogy boldog szülőket lásson maga körül

Egyrészről nézzük meg a lelki részét: az ad a gyermeknek biztonságérzetet és nyugalmat, ha két olyan embert lát maga felett, akik mosolyognak rá, tudják irányítani az életüket, és elégedettek magukkal és azzal, amit csinálnak.

Ha a szülő bizonytalan, agresszív, dühös vagy szomorú a saját életének fel nem dolgozott traumái miatt, akkor a gyermek mindezt érezni fogja, és ettől nem fogja magát jól érezni.

Másrészről nézzük meg a dolog biológiai oldalát: saját magával akkor tud békében élni, ha mind a két szülőjét szeretheti, hiszen ettől a két embertől származik.

Az ő sejtjeikből fejlődött ki a teste, ami azt jelenti, hogy ha bármelyiküket meg kell tagadnia, mert pl. az a szitu áll fent, hogy anya már kiszeretett apából és folyamatosan szidja őt és a negatív dolgait hangsúlyozza a gyermeknek, akkor ő saját magának a felére nem lehet büszke.

Mert tudattalanul azt az üzenetet kapja, hogy ha apa ilyen rossz és nem szeretjük, akkor vele is gond van, hiszen félig belőle van.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy együtt maradnak, mert azt gondolják, hogy ez tesz jót a gyermeknek.

Ezt jó szándékból teszik, és teljesen érthető, hiszen a gyermeknek valóban az az alapvető igénye, hogy a szüleit egymás mellett lássa, és érezze, viszont nézzünk bele ebbe a dologba kicsit mélyebben.

Van, amikor anya és apa már nem szeretik egymást, ami azt jelenti, hogy elutasítóak egymással, zavarják egymást, ingerültek lesznek egymás dolgaitól.

Ekkor a gyermek folyamatos feszültségeket él át, mert ha nem is hallja, akkor is érzi, hogy meg vannak feszülve a szülők.

Akkor nem úgy viselkednek, nem úgy mosolyognak, nem úgy viszonyulnak hozzá sem, mint amikor nyugodtak és kiegyensúlyozottak.

Tehát ez neki hosszú távon egyáltalán nem kellemes.

Ha a szülők a gyerek miatt maradnak együtt, a gyermekre még egy terhet is tesznek. Ő fogja annak a súlyát cipelni, hogy a szülei miatta boldogtalanok.

Viszont ha a szülők elválnak, és mind a ketten jól érzik ettől magukat, és folytatják az életüket kellemesen, akkor ebben az új helyzetben a gyermek megint két boldog embert lát, akik mellett szívesen van, és akikkel jól érezheti magát, még úgy is, hogy külön élnek.

Hogyan lehet jól csinálni, ha elváltunk?

A gyermeknek sosem szidjuk a másikat.

Mert igazából, az a mi sértettségünk a másik felé, és ez ránk, felnőttekre tartozik, a gyermeknek ehhez semmi köze.

Ezzel csak terheljük őt, és olyan dolgot osztunk meg vele, ami egy kisgyerekre nem tartozik.

Ez az első lépés, de nem a teljes, mert akkor tudunk igazán hitelesek, lenni, ha békét érzünk a másikkal kapcsolatban, akármi történt.

Igazán bennünk akkor van béke, ha elfogadjuk a másikat olyannak amilyen, vállaljuk annak a felelősségét, hogy annak idején őt mi magunk akartuk és ítéltük meg jó szülőnek, tehát a saját döntésünk a kialakult helyzet.

Ekkor el tudjuk engedni, ekkor látjuk tisztán a másik hibáit és erősségeit.

Ekkor tudjuk felidézni a vele töltött szép emlékeket, ezekre ekkor tudunk pozitívan gondolni.

Ekkor látjuk tisztán a hibáit is, és megérjük, hogy ezek voltak azok a pontok, amik miatt megváltoztattuk a helyzetet.

A másik, hogy a gyermeknek megengedjük, hogy szeresse a másikat is akármilyen.

Neki ez fontos. Nincsen annál rosszabb egy gyereknek, ha az egyik szülőjét el kell ítélnie, mert a másik nem szereti őt.

Az igazán felnőtt gondolkozású és érett felnőtt tudja és érzi, hogy a saját sértettségét nem nyomhatja rá a gyerekre, hiába alkoholista, vagy agresszív, vagy verekedős a másik.

El lehet mondani mindezt ítélet nélkül is a gyermeknek, mint egy tényt közölve, hogy a másik “ilyen és ilyen” ezért külön kell élnünk, de vannak jó tulajdonságai “ez és ez” amit te is örököltél tőle, és ezeket a tulajdonságokat hasznosíthatod magadban.

Ez nyugalmat ad a gyermeknek, és megadja azt a szabadságot, hogy ne akarjon azonosulni a másik rossz tulajdonságaival.

Ugyanis a tudattalan úgy működik, hogy amit megítélünk, akár abban a szülőben, aki nem velünk él, nos, azoknak a rossz tulajdonságnak az érzését átvesszük és a nehéz szituációkat megjelenítjük az életünkben.

Azt érdemes tudni, hogy amikor gyermeket vállalunk, az egy életre kialakít egy családot, melynek szereplői az anya, az apa és a baba lesz.

Bármi történhet ezután, elválhatnak, összeveszhetnek, újra házasodhatnak, ez a család már akkor is EGY család marad örökre, mert ebben a kis egységben ez nem tud megváltozni akármi, történik, a biológiai tényeken nem lehet változtatni, és feszültséget generál, ha tudattal erre kísérletet teszünk.

http://prenatalis-fejlodes.blog.hu/ – nyomán