Gyermekbántalmazás – jog és bűntudat

2005 január 1-je óta ugyanis törvény tiltja a gyermekekkel szembeni erőszak minden formáját.

Sok a bizonytalanság, és talán itt az idő, hogy magunkba nézzünk, vagy hogy körülnézzünk – és ne hagyjuk szó nélkül a gyermekekkel szembeni erőszakot különösen akkor, amikor a testi fenyítést alkalmazó szülők közel kétharmada bűntudat érez…

Fizikai bántalmazásnak tekintendő az a szándékosan vagy gondatlanul elkövetett erőszak, ami a gyermeknek fizikai sérülést, maradandó károsodást okoz, vagy a halálához vezet.

Ilyen bántalmazói magatartás lehet: ütés, verés, pofozás, csípés, rázás (ami különösen csecsemőkorban veszélyes), égetés, vágás, személyes szabadság korlátozása kínzó, megalázó módon (pl. kikötés), fojtogatás, a gyerek rábírása szerhasználatra, mérgezés, stb.

A bántalmazás eredménye szerint megkülönböztetünk halálos kimenetelű, súlyos testi sérülést vagy maradandó károsodást, valamint könnyebb sérülést okozó bántalmazást.

Tilos, mégis szabad?

Speciális kategóriája a fizikai bántalmazásnak a testi fenyítés, ami 2008-ra a világ 23 országában tiltott (noha a 192 ország által ratifikált gyermekjogi egyezmény is tartalmazza a gyerekekkel szembeni fizikai erőszak teljes tilalmát).

Magyarországon a testi fenyítés társadalmi elfogadottsága széleskörű. Egy 1998-ban végzett kutatás szerint a felnőtt lakosság több mint 90 százaléka elfogadja, illetve alkalmazza a verést, mint fegyelmezési eszközt.

A „házi fegyelmezési” jog bírói gyakorlata, és a kisebb súlyú fizikai bántalmazások megítélésében megengedő szociális szakmai gyakorlat, valamint a közvélemény tájékozatlansága, a pozitív nevelési eszközök „propagandájának” vagy elsajátítási lehetőségeinek szinte teljes hiánya miatt a zéró toleranciát hirdető jogi szabályozás ellenére is mindennapi gyakorlatnak tekinthető Magyarországon a gyerekek fizikai bántalmazása.

Nem csak a családon belül, hanem oktatási intézményekben, bentlakásos otthonokban is. Mi több, sorra születnek olyan bírósági ítéletek, amelyek a gyermeket verő, kikötöző, megégető szülőket, gondviselőket felmentik a vádpontok alól.

Nem megengedhető!

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás (amelyről idén, 2012-ben igen sok szó esik), egyik sarokköve lehet Magyarországon a testi fenyítéshez / házi fegyelmezési joghoz kapcsolódó joggyakorlat megváltoztatása.

2005 január 1-je óta ugyanis törvény tiltja a gyermekekkel szembeni erőszak minden formáját. Miként a rendelkezést előterjesztő miniszter fogalmazott a parlementben: ennek a szabálynak nem az a célja, hogy szülők sorát börtönbe juttassa, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a pozitív nevelésre, és arra, hogy miként felnőttet, úgy gyermeket sem lehet megütni.

A bántalmazások gyermekáldozatai számára elsődlegesen nem az jelent jóvátételt, ha az erőszaktevőt elítélik egy büntetőeljárásban. Az azonban fontos, hogy a már megindított büntetőeljárásokban ne üzenjük a gyerekeknek azt, hogy megengedhető a velük szembeni erőszak.

Ha a gyerekek mesélhetnének…

A fizikai bántalmazás körében különösen fontos a kisbabák (mint különösen sérülékeny áldozatok) helyzetéről is beszélni – azon belül is a „rázott gyermek” jelenségéről, amikor a szülő a gerincében (csigolyáiban) különösen sérülékeny újszülöttet, akit még felemelni sem lehet anélkül, hogy az ember a feje alá teszi a kezét, megrázza, és ezzel a csigolyák sérülését idézi elő.

A gyermekbántalmazás tehát nagyon komoly, egyes statisztikák szerint minden tizedik gyermeket, más kutatások szerint a gyermekek hetven százalékát érintő jelenség. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy egy 2005-ben készült reprezentatív vizsgálat szerint a testi fenyítést alkalmazó szülők közel kétharmada bűntudat érez, miután megütötte a gyerekét – máris kezdvezőbbnek tűnik a kép, és nagyobb esély látszik egy káros társadalmi konvenció „lebontására”.