Manapság gyakran emlegetjük azt a szót, hogy “válság”.Azt gondolom, hogy “szerep válság” van. A férfiak válságát éljük. Illetve a férfiak élik “válságukat”. Keresik a helyüket.Hiszen, a régi szerepek már nem úgy működnek. Az újak pedig nincsenek még kiforrva és igencsak feladják a leckét.
Sokszor rossz beidegződések szerint élünk. “Múltunkból” reagálunk. Anyáink és apáink szerepe szerint.
Hogy a feleség – már nem- pótanya és bejárónő? Hogy jogai vannak? No meg még dolgozik is? Hoppá! “Majdhogy nem ” többet vállal egy nő, mint egy férfi.
Háztartást vezet (úgy, ahogy- mert már itt sem az a a divat, mint volt régen), rendet tart, terelgeti a csemetéket, meg akar felelni a munkahelyén és még szeretne (jó esetben) kikapcsolódni is. (Nem biztos, hogy apával- és ebben semmi kivetnivaló nincs).
Valahogy ebben az új helyzetben, -amikor nem a férfi az “Úr a házban”, hanem egyenrangú társak- mintha mindenki csak keresné a helyét.
Ez a kulcs szó. Keresni. Meg kell találjuk önnön magunk erejét nekünk nőknek és a férfiaknak is, hogy létre tudjon jönni a mostani évezred új létformája, mely csak nyomokban tartalmazza a régit.
Valószínű a nőknél is hasonló a helyzet, hiszen a régi mintákat már nem mindig tudjuk követni. Főzz, moss, takaríts, “gyereketnevelj”, dolgozz…mi is keressük a helyünket. Önmagunkat. Létünk értelmét.
Sokan tudjuk azonban, hogy létünk értelme az önmagunkban való kiteljesedés után megtalálni azt, akivel képesek vagyunk összeforrni, de már egy más síkon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: