Kart-karba öltve önmagaddal az úton

Milyen szép is lenne boldog embereket látni.

Önmagukban elégedett embereket, akik annak tudnak örülni ami van.

Ezáltal még több boldogságot hívnak be az életükbe.

Boldog emberek jönnének-mennének az utcákon-milyen gyönyörű világ is lenne az!

Boldog embernek boldog párja van.

Két boldog ember boldogsága pedig még nagyobb.

Na, ilyen családba születni, gyereknek lenni…hm.

Azt hiszem el lehet érni ezt az állapotot és ez van most alakulóban.

Ehhez fogunk eljutni előbb-vagy utóbb, de még előtte sok munka vár ránk.

Magunkra.

Önmagunkra.

Sok önmunka.

Hogy tudjam mi a jó nekem. Hogy tudjam mit szeretek, hogy tudjam mit szeretnék?

Elsősorban elfogadom és szeretem magam.

Ha ez meg van és önmagam teljében boldog tudok lenni akkor tudok boldogságot adni másnak is, ha már magamnak megadtam.

Kérlek, dobd el a régi gondolat menetet, hogy ez “önzőség”! Mert akkor csapdában vergődsz!

Nem, nem önzőség szeretni és megélni önmagad.

Ezért vagy itt a Föld nevű bolygón.

Belőled csak egy van.

Teljesítsd ki magad.

Merj nemet mondani, ha nincs hozzá kedved, merj nemet mondani, ha úgy érzed.

Nem kell senkinek sem megfelelned!

Szíved hangját halld meg és minél többször meghallod -először még gyenge hangocskáját- egyre többször fog téged kézen fogva vezetni utadon.

Kart-karba öltve önmagaddal az úton.