Káros a gyerek versenyeztetése

Gerald Hüther nemzetközi hírű német agykutató szintén a lelkesedés fenntartásában látja a hatékony tanulás alapját.

Egy tanulási folyamatnak kellőképpen izgalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a középső agy érzelmi központjai aktiválódjanak.

Ez az érzelmi töltődés legjobban akkor működik – magyarázza a professzor –, amikor egy gyermek valami iránt valóban érdeklődik, amikor saját maga akarja feltárni és megtanulni, hogy valami hogyan működik.

Az érzelmi aktiválódás egyébként akkor is létrejöhet, ha a gyermek szereti a tanítóját.

Ilyenkor az iránta való szeretetből tanulja meg például a szorzótáblát.

A tananyag persze a jutalom reményében vagy a büntetéstől való rettegésben létrejött érzelmi aktivitásban is megtanulható.

Csakhogy ebben az esetben a gyermek elsődlegesen azt tanulja meg, hogyan szerzi meg a jutalmat, hogyan kerüli el a büntetéseket, de semmilyen érdeklődése nem fűződik a tananyaghoz.

Így gyakorlatilag betanítási és idomítási kísérletek tárgyává válik.

És miközben egyesek igyekeznek minél több jutalmat bezsebelni, mások keresik a büntetések elkerülésének módjait, kialszik bennük a tanulási iránti lelkesedés – véli Hüther professzor.

Károsnak tartja, hogy a mai oktatási rendszerek leginkább a versengésre alapulnak.

Így ugyanis a gyerekek leginkább azt tanulják meg, hogyan érvényesüljenek mások rovására.

„Ha valaki olyan társadalomban akar élni, amelyben mindenki csak a saját egyszemélyes előnyét keresi, akkor ennek a rendszernek az iskoláiban is ilyen egocentrikus egyedeket kell tenyésztenie.

Ugyanakkor ezek az egyedek később nem lesznek képesek másokkal boldogan együtt élni, és kihívásokat közösen megoldani.”

teljes cikk:http://hvg.hu/plazs/20141217_Az_ember_aki_soha_nem_jart_iskolaba