Ki, ha nem én?

Ki a legfontosabb ember számodra a világon, vagyis kit szeretsz a világon a legjobban?

Teljesen érthető, ha a párod vagy a gyermekeid jutnak eszedbe.

Lehet, hogy hozzám hasonlóan számodra is nehezen elfogadható, hogy saját magadat kell szeretned a világon a legjobban.

Amikor először találkoztam ezzel a megközelítéssel, úgy éreztem, hogy az én esetemben ez kizárt, hiszen sokkal jobban szeretem a gyermekeimet, mint saját magamat, és ez így helyes.

Van azonban egy érdekes gondolat, amely megváltoztatta a nézőpontomat: csak annyi szerete- tet tudsz adni a számodra igazán fontos embereknek, amennyit saját magad iránt érzel, semmivel sem többet.

Vagy másképp fogalmazva: csak akkor tudsz igazán szeretni másokat, ha már magadat megszeretted. Addig nem.

Tökéletesen példázza ennek a gondolatnak a létjogosultságát az, amit a repülőgépeken mon- danak felszállás előtt, a biztonsági tájékoztató részeként.

Mi a teendő, ha az utazás során a kabinnyomás csökken, vagy más vészhelyzet alakul ki, és az utasok feje fölött lévő tároló rekeszekből kioldódnak az oxigénmaszkok?

Kire kell helyeznünk először a maszkot? A mellettünk ülő gyermekünkre vagy életünk párjára? NEM! Először saját magunkat kell megmentenünk, vagyis először nekünk kell felhelyeznünk a maszkot, és csak azután segítsünk a körülöttünk ülőknek.

Akkor lehetünk a szeretteink legnagyobb segítségére, ha mi már biztonságban vagyunk.

Visszatérve az eredeti megközelítéshez: először saját magadat kell igazán megsze- retned, hogy aztán a lehető legtöbb szeretetet adhasd a számodra fontos embereknek.

Ennek érdekében arra kérlek, tedd le most a könyvet, állj a tükör elé, és mondd azt:

„Szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.”

Figyeld meg, hogy érzed magad közben!

Nos, könnyűnek vagy nehéznek találtad a dolgot?

Esetleg ostobán érezted magad, vagy dühös lettél?

Még az is előfordulhat, hogy az első néhány alkalommal sírásban törsz ki, ami teljesen érthető.

(Efféle megnyilvánulások nálam is előfordultak.)

Ilyenkor ugyanis előtörhet- nek belőlünk a gyermekkori emlékek, amelyek igen erős érzelmeket válthatnak ki belőlünk.

Bár látszólag felnőttünk, lelkünkben még mindig gyermekek vagyunk; ezért ahelyett hogy fo- lyamatosan korholnád magad, arra biztatlak, hogy légy magaddal türelmes és megértő.

Ez a viselkedés a legtöbb esetben szöges ellentétben áll mindazzal, amit a mindennapokban a tükörbe nézve magadnak mondasz. Talán még a szemkontaktust is kerülöd saját magaddal.

A tükör pusztán az önmagad iránti jelenlegi valódi érzéseidet mutatja. Gyermekkorodban, amikor szidtak, mindig a szemedbe néztek, lehet, hogy meg is ütöttek. Ezért jelenthet kihívást számodra a szemkontaktus.

Mégis nagyon fontos, hogy ezt a gyakorlatot, amikor csak teheted, tükör előtt végezd, felülírva ezáltal a másoktól kapott romboló gondolatokat, még akkor is, ha az első alkalmakkor idétlennek vagy fájdalmasnak találod, amit teszel.

Bár a leghatékonyabb valóban a tükör előtti megerősítés, emellett mindig és mindenhol folya- matosan mondogasd magadban: „Szeretem magam!” Vezetés közben, sorban állás közben, állandóan.

Legalább ötszázszor mondd el minden áldott nap, egy hónapon keresztül! Ez most bizonyára soknak tűnik számodra, de ami miatt aggódni szoktál, azt legalább ennyiszer elismétled magadban egy nap.

Tartsd észben: az a legfontosabb az életben, hogy szeresd önma- gad. Minél jobban szereted magad, annál csodálatosabb élményeket élsz majd át az életed minden területén.

Lehet, hogy most azt gondolod: „Jaj, ne már! De hiszen ez olyan nevetséges!”

Kérlek szépen,ne ess abba a hibába, amibe én!

Mielőtt döntesz a gyakorlat hasznosságát illetően, végezd egy hónapig mindennap, és figyeld meg, micsoda pozitív változás történik benned, és ezáltal a környezetedben. Most tényleg, mit veszíthetsz?

„Először meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat, hogy másokat őszintén tudjunk szeretni.” – Denis Waitley

Úgy javítsd ki a gyerekkori alapozás hibáit, amelyek az alacsony önértékelésedért felelősek, hogy egyfolytában azt mondogatod:

„Szeretem magam!”

Az életben bizonyos értelemben minden agymosás, hiszen minden befolyásolja a gondolkodásunkat.

Saját magadat kell szeretned a világon a legjobban.

Csak annyi szeretetet tudsz adni a számodra igazán fontos embereknek,

amennyit saját magad iránt érzel, semmivel sem többet.

Részlet: Szabó Péter: Állj félre a saját utadból c. könyvéből