MagadUram!

A halálos ágyon született

Lassú tánc

 

Figyeltél-e valaha körhintán ringó gyermeket?

Hallgattál-e valaha koppanó esőcseppeket?

Követted-e lepkék szárnyának csapongását?

Nézted-e a nap alkonyba borulását?

Lassíts a táncon… Túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül, a muzsika elenyész.

Mindennapi hajszád felszínessége fáraszt?

Ha megkérded, „Hogy vagy?”, nem hallod a választ?

S ha este álmatlan fekszel ágyadon,

fejedben teendők légiója zsong?

Lassíts a táncon… Túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül, a muzsika elenyész.

Mondtad-e, „Majd holnap!”, ha kérlelt gyermeked,

s a rohanásban láttad-e a szemébe gyűlő könnyeket?

S ha elvesztesz egy ismerőst, ha jó barátod elfeled,

tán nem volt időd megkérdezni: „Mondd hát, mi van veled?”

Lassíts a táncon… Túl gyors ütemre lépsz.

Az idő röpül, a muzsika elenyész.

Ha lóhalálában rohansz, hogy eljuss valahova,

örömöd fele kárba vész, mire elérsz oda.

És hogyha hajszolt és aggódással teli a napod,

a benne lévő ajándékot bontatlan eldobod.

Az élet nem verseny, ne rohanj fejjel a falnak;

élvezd ki a muzsikát, mielőtt vége a dalnak!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!