Kinek a dolga a békülés?

  

  Hogy kik azok a párok, akik JÓL tudnak konfliktust kezelni?

Akik minden egyes nézeteltérésnél arra törekednek, hogy a végeredmény pozitív legyen, azaz meg tudják beszélni az adott problémát.

Ez lehet, hogy percek, lehet, hogy órák alatt valósul meg. Sőt előfordulhat, hogy 1-2 héten át több alkalommal is beszélni kell a problémáról, mire sikerül végre megnyugvást találni.

Kinek a dolga a békülés?

Mindannyiunkkal előfordul olykor, hogy “elgyengülünk”.

Annyira eluralkodik rajtunk a sértődés, a rossz kedv, a megbántottság, hogy képesek vagyunk napokig, hetekig elfordulni a másiktól, és érdemi megbeszélés nélkül magunk között hagyjuk a problémát és a rossz hangulatot. Úgy érezhetjük, hogy ilyenkor a párunknak kell erősnek lennie és lépnie, nem nekünk.

Persze fordított helyzetben is hasonlóan érzünk: amikor a párunk kerül mélyebbre, akkor is úgy érezhetjük, hogy neki kellene megnyugodnia, lelkileg helyrerázódnia.

De ez így nem igaz és nem ez a helyes hozzáállás!

100% felelősség

100%-ig felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a problémát átbeszéljük, és hogy pozitív végeredménnyel záruljon a probléma megbeszélése! A párunknak és is mi magunknak is 100% a felelőssége ezügyben. Nem 50-50%!

Nem mondhatja azt senki, hogy “én mindent megtettem, de ővele nem lehet semmit megbeszélni.” Ez csak 50% felelősségvállalás!

A 100% felelősségvállalás azt jelenti, hogy függetlenül a párunk együttműködésétől, addig nem nyugszunk, amíg meg nem beszéltük rendesen a problémát.

Azért, mert a másik éppen mélyponton van, attól még nem tántorodunk el a probléma megbeszélésétől. És fordított helyzetben, amikor mi “úszkálunk” a saját rossz hangulatunkban, akkor is törekednünk kell arra, hogy kijöjjünk a gödörből.

100%-ig felelősséget kell vállalni azért, hogy a problémát átbeszéljük, és ezért bármi áron el kell érni! Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a másik ebben éppen nem partner.

A beteg gyermek esete

Tegyük fel, hogy van egy gyermekünk, aki nagyon komoly betegségben szenved, és be kell vennie az életmentő gyógyszert. De ő nem hajlandó bevenni.

Kérdés: felelős szülőként vajon hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy “mindent megtettünk, de nem sikerült elérnünk, hogy bevegye a gyerek a gyógyszert?” Nem!

Ha kell elbeszélgetünk vele, esetleg titokban belekeverjük az orvosságot valamilyen italba vagy végső esetben kényszerrel beleerőltetjük… Egy biztos, 100%-ig felelősséget vállalunk, hogy bevegye. Nem állunk meg 50%-nál.

Kötelező!

A 100% felelősségvállalás nem más, mint hogy nem hagyjuk, hogy egy rossz hangulat, egy megbeszéletlen probléma túlságosan elmérgesedjen és elhúzódjon. Mindent megteszünk, hogy megbeszéljük és elcsendesítsük a problémát. Ha nem számíthatunk a másikra, akkor is megtesszük a magunkét!

Forrás: Dr.Mészáros Ádám