Így haltál meg mellettem… és születtél újjá

Egy napon ott álltál velem szemben…valami vonzott, valami hívott…

sokat változtunk, sokat értünk, sokat tanultunk egymástól, egymásról, magunkról.

Aztán egy ponton jött a szenvedés…éreztem megrekedtünk, de tudtam azért, mert elindult benned valami…

 ..hogy elindultál  az úton. ..a változás felé…a szenvedés késztetett rá- igaz… de elindultál és tudd ez nem mindenkinek sikerül.

Győztes vagy és eléred azt a vágyott állapotot ami után sóvárog a lelked!

Képes vagy rá!

Meg van benned a bátorság.

Mert fog kelleni.

S hogy ehhez hozzá segítettelek, boldogsággal tölti el lelkem, mert a legtöbbet adtam…a változás útját…amire ráléptél.

Elindultál.

S ha ez így marad, tanulsz a múlt hibáiból,  a jelen hibáiból és más minőség születik majd meg.

Néztem…tapasztaltam végig. ..ahogy értél…ahogy születted magad újjá. ..általam.

Büszke voltam és vagyok rád!

Láttam, ahogy fájdalmasan hat rád a régi emberi bőröd “levedlése”…és igyekeztem ezt a folyamatot segíteni, támogatni anélkül, hogy kérted volna.

Önként.

A legmélyebb , legősibb szeretet okán.

Új Ember lettél, akivel most ismerkedsz…akit most tapasztalsz.

Mellettem lettél újjá. ..még most tanulsz járni ebben az ” új bőrben”…

Lehet lesznek bukások, elesések…de mindig fel fogsz állni tudni most már.

Jöhet bármi.