Anyja legfeljebb vigasztalta, de nem védte, miközben apja rendszeresen verte, ő pedig jó ideig úgy hitte, mindez azért történik, mert rossz, kezelhetetlen gyerek. Babity Máriának mára, ha nem is nyomtalanul, de begyógyultak a sebei, és a gyermekbántalmazás témakörében írta a doktori disszertációját.
Nevelési célból kezdett el ütni, legalábbis ez volt a magyarázat.
Hogy majd móresre tanít. ’Inkább ő pofozzon, mint az élet’ – mondta. Utólag azt gondolom, néha inkább a haragját vezette le rajtunk, vagy a fene tudja” – meséli Mária, aki ezt a történetét sokáig magában tartotta, mígnem a kezébe került a Fegyelmezz! Megéri című könyv. Ebben konkrét gyakorlati tanácsok vannak, hogyan kell „helyesen” verni a gyerekeket.
„Elkeseredett voltam és dühös, hogy ma a legnagyobb könyvforgalmazók kínálatában ott lehet egy ilyen könyv. Találtam egy olyan blogoló anyukát a neten, aki leírta, hogy a könyv hatására kezdte el vesszővel verni a gyerekét. Ez volt, ami a saját emlékeimet is előhozta.” Egy éjszaka rátalált a Terézanyu pályázatra, és megírta, mit élt át gyerekkorában.
„Apám mindig azt mondta, azért ver, hogy rendes ember legyen belőlem. Aztán felnőtt fejjel találkoztam nagyon rendes emberekkel, akiket sohasem bántottak. Úgy éreztem, hogy engem csúnyán becsaptak. Mert ha fájdalomokozás nélkül is lehet rendes embert nevelni egy gyerekből, akkor ugyan mi indokolja a fájdalmas eljárást?”
tovább a teljes cikkre:
http://hvg.hu/elet/20170613_Apam_mindig_azt_mondta_azert_ver_hogy_rendes_ember_legyen_belolem
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: