Svédországban nagy értéknek és fontos megnyilvánulási formának számít
a másik ember elfogadása és segítése, érdekeinek, véleményének figyelembe
vétele és tisztelete.
Nagy illetlenségnek számít a düh szenvedélyes kifejezése,
mások megbántása.
A diákok és a dolgozók öleléssel köszöntik egymást az iskolában,
munkahelyen.
Az egymásra való odafigyelés a mindennapok szerves eleme.
Mint humánus és a demokráciát tisztelő nép, a svédek többsége
befogadó a bevándorlókkal szemben és az állam
nagyon sokat tesz sikeres integrálódásuk érdekében.
A svéd általános iskola jellemzői
A svéd oktatási rendszer és a nevelési attitűdök nagyban eltérnek a mieinktől.
Az általános iskola 9 évfolyamból áll,
vagyis minden 7 és 16 év közötti gyermek és fiatal iskolaköteles.
Ha a szülő úgy kívánja, a gyermek már 6 éves korában megkezdheti tanulmányait,
de többségük ebben az életkorban ún. iskola-előkészítő osztályba jár.
Az általános iskola magába foglalja a 6 éves elemi iskolai és a 3 éves alsó középiskolai képzést.
Svédországban általában reggel 8 vagy 9 órakor kezdődnek az egyes osztályok tanórái,
és 14, esetleg 15 órakor mehetnek a diákok haza.
A tanárok kötelesek napi 7 órát az iskola épületében ledolgozni,
így többségük délután 4-ig marad a munkahelyén.
Az egyes tanórák hossza változó, így csöngetés sincs.
Egyes órák 60 percesek, mások ennél rövidebbek vagy hosszabbak.
A tanórák közötti szünetek is eltérő hosszúságúak.
A diákok egyes tantárgyakat más-más összetételű osztályközösségben tanulnak,
de többségüket mégis a megszokott osztálytársakkal.
Mindez abból adódik, hogy az oktatási célok nagyrészt individuálisak,
egyénre szabottak.
A hivatalosan előírt évi kötelező óraszám bizonyos kis hányadával
a tanuló maga rendelkezik, vagyis
a tantárgyak közül azokból vállalhat többletórákat,
amelyek érdeklődésének és képességeinek megfelelnek.
Többek között ez teszi lehetővé azt, hogy a diákok maguk is
aktív részesei lehetnek saját tanulmányi céljaik meghatározásának.
A mindenki számára nagy fontossággal bíró három fő tantárgy
a svéd nyelv, a matematika és az angol nyelv.
Harmadik osztálytól első idegen nyelvként
mindenki angolt tanul, és elmondhatom, hogy a svédek többsége
nagyon jól beszéli ezt a nyelvet már egészen fiatal korban.
Ennek nyilván több oka van: egyrészt az oktatás beszédközpontúsága,
másrészt az ország nyitottsága, hiszen a sok külföldi hatására
nagy jelentősége van az angol nyelvtudásnak.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a svéd nyelv,
logikája és sok szava alapján meglehetősen hasonlít az angolra,
így a svéd anyanyelvű személyek lépéselőnyben vannak
azokkal szemben, akik nyelve annyira eltérő az angoltól,
mint például a magyar vagy a szerb.
A második idegen nyelvet a diákok hetedik osztályban kezdik
el tanulni, és szabadon választhatnak a német,
a francia és a spanyol közül.
Minden tanévben van néhány tanításmentes nap,
amikor a pedagógusok és az ifjúsági vezetők különböző
fejlesztő tevékenységeket tartanak a diákoknak.
Ilyenkor a tanulók oktatófilmeket néznek,
sportolnak és csoportaktivitásokban vesznek részt.
Ezen foglalkozások előterében általában olyan témák állnak,
amelyeket a svéd társadalom nagyra értékel és fontosnak tart,
mint az egyenjogúság és a demokrácia, az emberi jogok,
a környezetvédelem.
A svéd iskola nagy hangsúlyt fektet a szexuális nevelésre is.
Mint minden másságé, így a homoszexualitás elfogadása,
tolerálása is olyan értékként jelenik meg a svéd társadalomban,
amelyet az iskola igyekszik minél eredményesebben közvetíteni
a fiatalok felé.
A jelszó egyértelmű: egyenjogúság – függetlenül az egyén életkorától,
nemétől, bőrszínétől, vallási meggyőződésétől
vagy szexuális irányultságától.
A skandináv iskolarendszer egyik leglényegesebb jellemzője
és egyben leginkább irigylésre méltó vonása,
hogy az oktatás az általános iskolától a felsőoktatásig
teljesen díjmentes.
A tanulók számára ingyenes az uzsonna, az iskolabusz, a tanszercsomag,
az orvosi ellátás.
Az általam megismert iskolában a hetedik osztályos diákok
tanulásuk megkönnyítése érdekében hordozható számítógépet
kapnak az iskolától, amelyet egy éven át szabadon használhatnak
és haza is vihetnek.
A kommunikációs eszközök iskolai használata
Svédországban teljesen természetes dolog,
és a törvény nem tesz különbséget felnőtt és gyerek között.
A minden polgárnak járó ingyenes oktatás költségeit
az állam a magas adókból származó bevételből fedezi.
A svéd iskolákban a tanulók minden délben főtt ételt kapnak.
Ez általában valamilyen húsétel, amihez a diák
szabadon válogathat a 4-5 féle köret és saláta közül,
valamint az ebédhez mindig jár tej is.
Egy diák akár háromszor is szedhet a tányérjára,
az egy személy által elfogyasztható étel mennyisége nincs korlátozva.
A vegetáriánus diákok számára húsmentes ételt biztosítanak.
Az iskolai ebédlőben (bamba) történő étkezés csak a diákok számára ingyenes,
a tanárok kedvezményesen ebédelhetnek 15-20 koronáért,
ami jelképes összegnek mondható.
A svéd általános iskola számomra egyik legérdekesebb jellemzője az volt,
hogy a nálunk megszokott számszerű értékelő osztályzatok helyett ott
4 osztályozási fokozat alapján történik a megszerzett tudás elbírálása
a 8. évfolyamtól: nem felelt meg, megfelelt, jól megfelelt, kiválóan megfelelt.
A nyolcadik osztályig a tanulók teljesítményének értékelése
inkább csak szóbeli.
A diák azért motivált a lehetőleg minél jobb értékelés megszerzésére,
mert akkor nagyobb eséllyel juthat be a 3 évfolyamos felső középiskola
általa legvonzóbbnak tartott szakára.
A tanárok tanuláshoz való hozzáállása biztató, motiváló,
de semmiképpen sem túl szigorú vagy követelődző.
Egyik tanuló ismerősöm így fogalmazott:
„Tanáraink azt az álláspontot képviselik,
hogy a diákok önmaguknak és önmagukért tanulnak.
Tanulnunk azért kell, hogy utána könnyebben elérhessük céljainkat.
Tanáraink nem követelnek túl sokat, általában azt a kevés házi feladatot
is úgy adják fel, hogy ránk bízzák, elkészítjük-e vagy sem.”
Házi feladat valóban ritkán van, mint ahogy évközi számonkérés,
ellenőrző is.
Osztálynapló egyáltalán nem létezik, a pedagógusok
internetes adatbázisban vezetik észrevételeiket, adataikat,
ez azonban meglehetősen nyílt rendszer, a tanulók és a szülők is hozzáférhetnek.
A szülők egyébként sincsenek kizárva a tanítás folyamatából,
a tanulmányi célok meghatározásában ők is részt vehetnek,
illetve állandó visszajelzést kapnak az elért eredményekről.
A tanárok az évi munka értékelését is megbeszélik a tanulókkal
és a szüleikkel.
Az oktatás minden területén az együttműködés igénye tapasztalható.
Bukás, évismétlés elméletileg létezik ugyan,
de a gyakorlatban nagyon ritka jelenség.
A fenti leírásból jól látható, hogy a svéd iskolarendszer
jóval kevésbé szigorú, mint a miénk és a tanulók erősségeit
igyekszik kiemelni ahelyett,
hogy hiányosságaikra koncentrálna.
Magam is tapasztaltam és tanuló ismerőseim is megerősítették,
hogy a pedagógusok rendkívül kedvesek, segítőkészek,
és az alá-fölérendeltségi viszony helyett
baráti kapcsolatot igyekeznek kialakítani diákjaikkal.
A tanárok „jó fejek”, beszélgetnek,
olykor viccelődnek tanulóikkal, együtt állnak velük sorban az ebédnél,
majd együtt fogyasztják el velük azt.
A diákok viselkedése az osztályteremben is szabadabb,
mint nálunk: sokan sapkával a fejükön,
sőt egyesek fülhallgatóval a fülükben ülnek a padban,
mi több, akadnak olyanok is, akik csendben kártyázgatnak
vagy szó nélkül elhagyják az osztálytermet.
Ilyen esetekben a tanár csak ritkán szól, a büntetés pedig
csak szélsőséges esetekben fordul elő.
Szigorú törvények védik a tanulók érdekeit,
mint általában minden polgárét.
Kezet emelni a diákokra szigorúan tilos.
Mint az iskola igazgatónője elmondta nekem,
igen kevés fegyelmezési eszköz áll a pedagógusok rendelkezésére,
szerencsére azonban ezekre csak ritkán van szükség,
mert a tanulók többsége jól viselkedik.
Amennyiben egy tanuló vét a szabályok ellen,
a tanár kiküldheti az óráról és szólhat a gyermek szüleinek,
illetve az iskola vezetőjének.
Súlyosabb esetben, például nagyon sok igazolatlan hiányzás esetén,
a szülő bírósági úton is felelősségre vonható.
Felmerülhet az olvasóban a kérdés,
hogy mit eredményez ez a nagy szabadság,
nem vezet-e a fiatalok elszemtelenedéséhez,
tiszteletlenséghez, kezelhetetlenséghez ez a fokú egyenrangúság felnőtt és gyerek között.
Nos, elmondhatom, hogy általában nem.
Azt kell mondanom, hogy ottlétem 10 hónapja alatt
nem találkoztam annyi tiszteletlenséggel a fiatalok részéről,
mint hazánkban rövidebb idő alatt.
A svéd társadalom egészére jellemző kulturált és elfogadó hozzáállás a gyerekek,
a fiatalok többségének magatartásában is megfigyelhető.
Azt láttam, hogy bár a határok próbálgatása nagyon is jelen van
a fiatalok viselkedésében, ezek a kihívó magatartási formák
a felnőttek nyugodt és barátságos közbelépésével az esetek
többségében könnyen leszerelhetőek, megszüntethetőek.
Ez nagy szerencse, mert egy-két eset kapcsán tanúja lehettem annak is,
hogy a svédek számára mekkora nehézséget jelent a konfrontáció
és a konfliktusok felvállalása és azok hathatós kezelése.
Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy miként tudja elérni
a svéd társadalom ilyen laza határok mellett is,
hogy fiataljainak többsége tisztelettudó és fegyelmezett,
felnőve pedig lelkiismeretes és törvénytisztelő polgár.
Hogy ennek oka valamiképpen a társadalom működésében,
és nem csupán a svéd génekben keresendő, azt az bizonyítja,
hogy a bevándorló fiatalok többségének magatartása is ezt a mintát követi.
Úgy tűnik, a felnőttek autoriter és hatalmaskodó arroganciájának hiánya
olyan viselkedést vált ki a fiatalokból, amely nélkülözi
a felnőttekkel szembeni dacra és frusztrációra épülő destruktív elemeket,
és ezáltal egy harmonikusabb és demokratikusabb társadalmat hoz létre.
Az integráció nagyon erős igényként van jelen, és az ésszerűség határain belül
mindent megtesznek azért, hogy ez az elv érvényesüljön.
Súlyosabban sérült tanulók esetében azonban az az általános felfogás,
hogy a diák gyorsabban tud haladni tanulmányaiban és
jobban meg tudja közelíteni egészséges társai tudásszintjét,
ha speciális iskolába, osztályba járhat, és nem egészséges társaival együtt tanul.
Ezekben az oktatási intézményekben egyénre szabott tantervek szerint,
a feladatra megfelelően kiképzett pedagógusok által történik a képzés,
a szokásos 25-30 fősnél kisebb létszámú osztályokban
Az iskolának több bevándorló tanára, dolgozója is van,
így a mai svéd gyerekek igazán multikulturális környezetben nevelkednek
és a populáció színessége életük természetes részévé, velejárójává válik.
Noha egyre többen emelik fel szavukat a bevándorlás ellen,
felhívva a figyelmet ennek veszélyeire, nekem úgy tűnt,
hogy a svédek többsége kifejezetten érdeklődéssel és kíváncsisággal viszonyul a külföldiekhez.
Beilleszkedésük alapfeltétele a svéd nyelv ismerete,
amely még így is az integráció fontos követelménye,
hogy majdnem mindenki társalgási szinten beszél angolul.
Ifjúsági szabadidőközpontok és a fiatalok élete svéd módra
Svédországban nagyon sok szabadidőközpont (fritidsgård) működik a serdülőkorú fiatalok részére.
Számuk csak Göteborg területén 50-re tehető.
Az itt dolgozó felnőttek az ifjúsági vezetők, akik általában
az erre a munkakörre szakosító kétéves képzésben vettek részt
vagy szociális munkás szakot végeztek.
Feladatuk, hogy a központban felügyeljenek a fiatalokra,
beszélgessenek, játsszanak velük, programokat szervezzenek számukra,
pontosabban motiválják az ifjúságot arra, hogy ők maguk
legyenek aktívak a programszervezésben.
A motiválás az egyik kulcsszó, hiszen ezen központok látogatása nem kötelező,
így valamiképpen el kell érni, hogy a fiatalok önkéntesen és szívesen járjanak oda.
Ebből kifolyólag a központok hangulata kellemes, családias,
az ifjúsági vezetők még annyi korlátot sem állítanak, mint a tanárok,
és szinte ismeretlen a fegyelmezés fogalma.
A fiatalok részéről megnyilvánuló nemkívánatos viselkedésformákat
a lehető legbarátságosabb módon, sokszor a humor eszközéhez nyúlva
igyekeznek megszüntetni – többnyire sikeresen.
Súlyosabb esetben a serdülő kiküldhető a központ épületéből vagy hosszabb időre kizárható.
A központokban kényelmes ülőalkalmatosságok teszik lehetővé a kellemes társalgást,
ezenkívül általában van televízió, CD-lejátszó és sokféle játék:
csocsó, biliárd, asztalitenisz, különféle társasjátékok.
Mivel a zene fontos eleme a fiatalok életének, a központokból
nem hiányozhatnak a hangszerek sem, különösen a gitár.
A legtöbb helyen számítógépek is rendelkezésre állnak, sőt,
a mi központunkban még masszázsszék is volt.
Azt szemléltetve, hogy a pénzügyi források azért Svédországban sem kiapadhatatlanok,
megemlíteném, hogy gyűléseinken (melyek nagyon gyakoriak voltak) rendszeresen
előtérbe kerültek gazdasági kérdések és a vezetőség számára nem kis fejtörést okozott,
hogy hogyan teremtsen elő az intézmény számára minden szükséges dolgot.
Amikor a központ ülőalkalmatosságainak a szövete kiszakadozott,
a repedéseket cérnával varrogatták össze, mert aktuálisan
nem állt rendelkezésre akkora összeg, hogy újakat vehettek volna.
Általánosságban is azt tapasztaltam, hogy a magas fizetések ellenére
a svédek meglehetősen takarékoskodó emberek.
Szinte minden általam megismert ifjúsági központnak
volt egy pulttal határolt kis bódé része is,
ahol a fiatalok üdítőket, édességet, szendvicset vehettek.
Ezek az intézmények különböznek egymástól méreteikben,
jellegükben, nyitva tartásuk idejében, de közös vonásuk az oldott
légkör és a fiatalok laza, kötelezettségektől mentes jelenléte.
Az asztalitenisz és a biliárd a legnépszerűbb szabadidős tevékenységek közé tartoznak a Lindhagában
Az épületen kívül kosárlabdapályán is játszhattak a gyerekek,
sőt gördeszkapálya is rendelkezésre állt.
A központ reggel 9 órakor nyitott és délután 3-ig fogadta a fiatalokat,
majd egy szünetet követően 6-tól fél 10-ig ismét.
Péntekenként éjjel fél 12-ig tartottunk nyitva, hétvégén viszont a központ zárva volt.
Tanítási időben a fiatalok beszélgetni, játszani jöttek át az iskolából,
melyet csak egy folyosó választott el tőlünk.
Ilyenkor nagy volt a jövés-menés és elfoglaltságuk miatt
ez az időpont hosszabb tevékenységek végzésére nem volt alkalmas.
Esténként viszont érdekes programokat tudtunk szervezni, mint kultúrestek,
sakk- és pingpongversenyek, vagy a már említett péntek esti közös filmnézések.
Nagyobb előkészületeket igénylő kulturális, Ki mit tud?-szerű rendezvényeket,
ifjúsági fesztiválokat több központ együttműködésével majdnem havonta szerveztek,
ahol a tehetséges fiatalok megmutathatták magukat, műveiket, művészi kvalitásaikat.
A központban nagyon fontos értékként jelent meg egymás elfogadása és megbecsülése.
A fiatalok találkozáskor itt is öleléssel üdvözölték egyes társaikat és vezetőiket.
Trágár, szidalmazó szavakat tilos volt kiejteni, és különösen a
rasszista jellegű megnyilvánulások számítottak nagyon komoly szabálysértésnek.
Energiaitalokat tilos volt bevinni a központba, mint ahogy dohányozni sem lehetett az iskola területén.
Az alkoholfogyasztás kérdését a svéd társadalom nagyon komolyan veszi és korlátozza,
különösen a fiatalkorúak esetében. Az alkohol még a magas árairól híres Svédországban is különösen drágának számít,
főleg a bárokban, a szórakozóhelyeken.
A nagyon alacsony alkoholtartalmú sörökön kívül minden szeszes ital csak az ún. systembolaget boltokban szerezhető be.
Mivel a tizennyolcadik életévüket be nem töltött fiatalok számára tilos az alkoholfogyasztás,
így őket az éjjeli szórakozóhelyekre sem engedik be. A diszkók előtt hosszú sorokban várakoznak a fiatalok,
mivel személyiigazolvány-ellenőrzés folyik. Sőt, a svéd társadalom arról is igyekszik gondoskodni,
hogy a tilalom alól felszabadult 18 évesek se kezdjenek mértéktelen alkoholfogyasztásba:
olyan magasra emelték a szórakozóhelyeken megvehető szeszes italok árát,
hogy a fiatalok nem vehetnek belőle túl sokat,
a kifejezetten ilyen italokat árusító olcsóbb systembolaget üzletekben
viszont csak 20 éves kortól vásárolhatnak, amikor már érettebbek
és elmúlt a tilalomfák ledőlésének könnyen kísértésbe ejtő varázsa.
Ettől függetlenül a skandinávok meglehetősen kedvelik az alkohol okozta
mámort és felszabadultságot, így a városok utcái szombat éjjelenként ittas emberektől hangosak.
Azt nem tapasztaltam, hogy a keményebb drogok elterjedtebbek lennének, mint más országokban.
Forrás: ujkép.net
MagadUram a Facebook-on is
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: