Párkapcsolati krízis, az újjászületés

Párkapcsolati nehézségek, problémák

Ha ilyet érzékelsz, azt mondom normális.

Ha nem tudod, hogy merre indulj,

azt mondom normális.

Miért?

Evolúciós fejlődésünk eredménye a mostani

“hogyan tovább” létállapota.

Az ok: itt még nem jártunk.

Ilyen ponton még nem volt – ilyen széles körben-

fontos az ÉN útja, az önismeret.

Egyre többen keresünk, egyre többen olvasunk,

tudni akarjuk mit nem csinálunk jól.

Én azt mondom, egy lejárt,

szűk jelmezt próbálgatunk évtizedek óta.

Ruha, melyet már kinőttünk, nem lesz jó többé…

Tegnap, amit ma meghaladtunk, amin ma túljutottunk.

Kapcsolatok válsága, az én válságával kezdődik.

Nem a világ, nem a párkapcsolatok vannak válságban,

hanem eredendően az ember.

Az én.

Mi születtünk újjá, nyílik tekintetünk egy új világra,

és vesszük észre, hogy a tegnap

öltözéke, már nem viselhető a mában.

Párkapcsolatok evolúciós korában élünk,

miközben egyre inkább tudjuk,

a kulcs az “én”-ben való megnyugvás,

a világgal való összehangolódás,

un. lelkibéke, ami után vágyakozunk.

Összhang a mindenséggel.

Ezt keressük mindannyian.

Ennek eredményeként a párkapcsolatok terén is

jelentős változásokat érzékelünk.

Gyakran kinőjük egymást, növünk túl egy kapcsolaton,

ami minket addig szolgált,

hisz tanított.

Lettünk többek, tapasztaltabbak általa.

Nem választunk rosszul.

Akit választottunk, segített abban, hogy még többet tudjunk

meg magunkról, hisz a másik tükröt tart csupán.

A másik hibája akkor zavaró tényező, ha rejtetten,

de nekem is elakadásom van

abban a dologban, ami a másikban zavar.

Hatással vagyunk egymásra, azonban gyakran a Nő,

aki észreveszi, hogy itt nem minden kerek,

jelzi, s ha nincs változás: lép.

A férfinek ezután kezdődik a legnagyobb bolyongása

önnön sűrű sötét erdejében.(amikor nincs fix pont, mély depresszió, kiúttalanság jellemzi)

Az egyik legnehezebb és legsúlyosabb lecke,

ami a férfi életében megtörténik,

ha a nő kilép a kapcsolatból

– közös gyermekeket szakítva a férfitól el.

A férfi ekkor: identitását, talaját veszti el,

ám ezzel egyidőben újjászületése kezdődik el.

Ilyenkor gyakran az önvád, lelkét marcangolja

-gyakran a nőnek is,

de senki nem rontott el semmit.

Egyszerűen csak megyünk át az életen és fejlődünk.

Hasonlóan ahhoz, hogy a gyermek fogat, fogsort vált.

A természet része- nem hibást kell keresni.

Önvádnak helye nincs.

Az út egy természetes folyamat.

Itt tartunk

S a jövő: nem a klasszikus férfi-női modell

és ne is akarjuk a régit visszahozni a jelenbe.

De erről később írok.