Őszinte Karácsony
Szerencsés, akinek megadatott, mert megengedte magának, hogy azzal ünnepeljen, kire szíve lelke mélyén valójában is vágyik.
Szerencsés az az ember, aki felvállalta önmagát, környezete elé állt és kitartott döntése mellett, mikor döntésre állt az idő.
Szerencsés az-az ember, akit bár mindenki nem szeret, de hitelesnek érzi magát, aki nem játszik egy
“boldog családi életet élünk” szerepet…miközben minden körülötte üres…mélységesen, de nyugtatja magát, hogy “család van”.
Szerencsés, aki ki mert lépni a saját árnyékából, aki nem érezte magát azért hitvány embernek, mert önmagát választotta, ezáltal a boldogságát.
Saját boldolgságunk árán senki nem lesz boldog és senki nem fogja megköszönni, hogy áldozatut hoztunk “érte”…és ez nekünk sem ad boldogságot soha!
Szerencsés az-az ember, aki nem megfelelni akar…másoknak…a környezetnek..a mindenkinek.
Szerencsés az-az ember, aki rájött: soha nem is fog tudni megfelelni mindenkinek, akárkinek, senkinek.
Szerencsés az-az ember, kinek arcán a mosoly őszinte, és aki választottan van azokkal, akikkel van…mert ott boldog.
Szerencsés az-az ember, akit elengedtek…akit hagytak menni…akit nem láncoltak le…akik felé nem voltak elvárások…
hisz’hiába van Ő ott melletted testileg, ha a lelke egész máshol van.
Végezetül: szerencsés az-az ember, aki rájött, hogy sohasem késő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: