Azzal kezdődött, hogy szekált. A kollegák előtt is és email-ben is. Tudod, úgy elővett dolgokért. Persze belecsatolta a szomszéd Mari nénit is az emailjeibe, csakhogy ő még okosabb legyen én meg még hülyébb.
Aztán gyakran hozott kellemetlen helyzetbe is pl. értekezleteken. Na, az egyik ilyen után – amúgy nőiesen és kommunikatíve- kikértem magamnak a stílust.
Elmondtam volna, hogy….de neki nincs erre ideje…értekezlete lesz….ok. leírom emailben- gondoltam magamban.
Szépen fogalmaztam és persze az érzéseim írtam le E/ 1. személyben.
Sokáig csend volt,majd egyszercsak felhív péntek délután, hogy majd kedden beszélgessünk…ismerve őt magát és elbocsájtási stílusát (amihez asszisztál neki eme cég HR osztálya is) rákérdeztem, hogy a Hr is ott lesz?
Nagy csend a vonal végén….majd – miért lenne ott? kérdezte némiképp frusztráltan….majd eljött a kedd.
Korábban is volt rá precedens, hogy kb 4-5 havonta leültünk megbeszélni nehézségeinket- mert voltak – és mivel szeretem a tiszta vizet a pohárban- korábban kezdeményeztem a hasonló beszélgetéseket.
Most azonban nem beszélgetni- írni kellett. Alá. Hogy egyetértek a közös megegyezéssel. Adtak plusszban még egy havi bérem, csak menjek. Már másnap nem kellett bemennem. Tudod, nagy cég ám ez! Magyarországon a nagy cégeknél úgy van, hogy a nagy vezetők férfiak. Ez is az. Nőkkel való közös munkáról a véleménye: “Csak nőkkel ne dolgozzon az ember- érzelemvezéreltek!”
Na, bumm! Mit is jelent ez főnökünk olvasatában?
Nem gondolkodnak reálisan, gyakran hisztiznek, pleztykálnak és a sok hiszti (érzelem) elviszi az agyukat és nem tudnak ” higgadtan” tudod, úgy “férfimód” dolgozni és csak a gond van velük.
Szerintem aki ilyet mond, nemcsak a nőket, saját magát sem érti. Amúgy, alig volt pszicho-pata az ürge- amit még a HR osztályon is több alkalommal szóvá tettünk. Dehát, nem kell mentálisan egészséges vezető! Hová gondolsz?! Nem mellesleg a sokadik emberek voltunk vezetése alatt…fluktuálódott a népesség alatta rendesen. Nemcsak nekünk közvetlen kollegáinak nyírbálta önbizalmát, de ahol tudott ott azért odalépett, odamondott.
Amikor beszélgettél vele egy-két szót a folyóson- persze mézes- mázosnak tűnt…na, ez a tipikus narcisztikus fajta.
Úgyhogy másnap három kislányom körében némiképp megnyugodhattam, hogy véget ért egy ámokfutás egy hímsoviniszta vezetővel, egy céggel, ahol a nő, mint olyan (persze ez nincs nyíltan kimondva) nem olyan érték, mint egy férfi. Ja, és az utódlás. Szerinted milyen neműt vett fel? 🙂 ne is mondjam, ugye?
Lassan ennek egy éve és a mai napig nem tölt el jó érzéssel az, hogy nem volt egyetlen egy ember sem a cégnél, aki megvizsgálta volna őt magát, hogy mentálisan egészséges-e, ő valójában dolgozik-e és ha igen akkor mit…
A hely, ahol a dolgozónak nincsen szava. S ha nő…akkor nem is kívánatos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: