1.0MagadUram!https://magaduram.cafeblog.huJean d'Archttps://magaduram.cafeblog.hu/author/jean_darc/<p>Avagy mit él át, aki szakít</p> <div class="entry"> <p>A "hogyan szakítsunk" nem csak azt jelenti, hogy hogyan mondjuk el a másiknak, és aztán mit csináljunk vagy ne csináljunk, hanem hogy <strong>a saját pszichénkben hogyan kezeljük a szakítást</strong>. Ez a bejegyzés a szakító lelkével és szemszögével foglalkozik.</p> <p><a href="https://magaduram.cafeblog.hu/files/2015/10/753x440.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-1292" src="https://magaduram.cafeblog.hu/files/2015/10/753x440-300x176.jpg" alt="" width="300" height="176" /><br /></a></p> </div> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <div class="entry"> <p><strong>A szakítást hullámvasút-szerű lelki állapotok követik</strong>: a szabadság mámorító érzésétől, a szorongáson, örömön át a depresszióig. A következőkben az élmény nehéz oldalát járjuk körbe.</p> <p>Fontos belátnunk, hogy a legrosszabb kapcsolatot is <strong>gyász követi.</strong> Hiszen, bár a szenvedély vagy akár a szeretet is elmúlt, de a kötődés még akkor is megvan két ember között, ha már eljutottak a szakításig. A kötődés lassabban, észrevétlenül oldódik el, akkor is, ha akár már rég szerelmesek vagyunk valaki másba. <strong>H</strong></p> <p><strong>iszen a kötődés egy zsigeri-szintű otthonosságérzésben gyökerezik</strong>: a másikkal való közös élet, közös hangulatok, a közös reggelek és rutinok megszokottságában, a bőre otthonos érintésében, a nevetésében, ahogyan érzetük magunkat vele. És bizony sok kapcsolat, amelyet végül otthagyunk nem fekete-fehéren, egyértelműen rossz.</p> <p>Ezért is szenvedjük meg annyira a szakítást, még ha mi lépünk is ki.</p> <p>Ezt a gyászt tehát engedni kell magunknak megélni. Természetesként elfogadni, hogy fáj, hogy sok dolog hiányzik.</p> <p><strong>Megengedni magunknak a gyász perceit, óráit</strong>, napjait, hónapjait. Aztán azt mondani: STOP (akár szó szerint alkalmazni a „gondolat-stop” technikát, hogy oké, most már egy órája szüttyögök a múlton, most megjutalmazom magam: eszem egy sütit és utána irány az életem!)</p> <p>Ugyanakkor fontos, hogy <strong>ne üljünk fel a nosztalgiának</strong>: hogy talán mégis jó volt és vissza kellene csinálni.</p> <p><strong>Ugyanis a nosztalgia nem a kellemességgel áll a legszorosabb kapcsolatban, hanem az otthonossággal</strong>.</p> <p>Olyan dolgok iránt is érezhetünk nosztalgiát, amelyek nem, vagy <em>már</em> nem voltak jók nekünk, mégis otthonosak.</p> <p>És még a legrosszabb otthonhoz is furcsamód képes nosztalgia fűzni. </p> <p>Sokszor a sajnálat érzése is képes elérni, hogy visszatáncoljunk. A sajnálat azonban nagyon félrevezető érzés.</p> <p>Amikor elkezdjük exünket sajnálni, mindig gondoljunk bele, hogy <strong>mit szólnánk, ha ő megsajnálna minket, és csak emiatt lenne hajlandó újrakezdeni.</strong></p> <p>A sajnálat ilyenkor tehát tévút.</p> <p>Sokszor, ugyan mi szakítunk, de azért, mert a másikon bár látjuk, hogy már nincs benne szívvel-lélekkel a kapcsolatban, de ő nem képes felvállalni a szakítást. Ezek a helyzetek a legfájdalmasabbak, mert a másik ilyenkor kerülőúton mindent megtesz, hogy elhagyjuk. <strong>A döntést azonban mégis nekünk kell meghozni, pedig nem mi akarjuk.</strong> Ilyenkor a kételyt nehéz elviselni: biztos, hogy ez volt az egyetlen út?</p> <p>Sokszor segíthet kicsit felkorbácsolni magunkban a szomorúság helyett a dühöt. Persze nem túlzóan, de jogosan.</p> <p>A szomorúság passzív tapasztalata helyett a düh aktivitást kölcsönözhet nekünk és időlegesen elfordítja a tekintetünket az önsajnálatról. Sokaknak azonban nincsen „engedélye” dühösnek lenni a gyerekkori tiltások miatt.</p> <p>Ezek az emberek <strong>olyan helyzetekben is csak a szomorúságot éreznek, amikor pedig a düh lenne a jogos érzés.</strong></p> <p>Ne gondoljuk azt, hogy jót teszünk a másikkal, ha vígasztalni próbáljuk.</p> <p>Persze fontos az emberséges szakítás, az őszinte, tapintatos kommunikáció, de sokszor a másik nem látja be, hogy nem tőlünk kell a vigaszt várnia. Ezért <strong>nekünk kell erősebbnek lenni,</strong> és csínján bánni a "szakító szex" típusú akciókkal, mert csak meghosszabíthatják a szenvedést.</p> <p>Persze sokszor nehéz ellenállni.</p> <p>De a másiknak előbb-utóbb el kell fogadnia, hogy a kapcsolatnak vége.</p> <p> </p> </div> <p>Forrás: tarsam.blog.hu</p>rich