“Ha a gyerekeket ‘bizalomra neveljük’, az nem teszi-e őket védtelenné azokkal szemben, akik rossz szándékkal közelednek hozzájuk?
Nem! Ellenkezőleg. Akiben a bizalom ép, mert stabil, szerető környezetben nő fel, az érzelmileg kiművelt, igényes lesz – és nagyon is érzékeny arra, ha valami nem stimmel.
Megérzi a hozzá közeledő ember elleplezett szándékát is.
Még csak nem is kell hozzá tudatosan mérlegelnie, mert ösztönösen felismeri, hogy valami baj van.
Szóval bármilyen különösen hangzik is: a feltétlen bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban egy egészséges bizalmatlanságot, tartózkodást is magával hoz az idegenekkel szemben.
Egy érzelmi biztonságban felnövekvő gyerek nagyon is készen áll az óvatosságra.
Míg viszont a gyerekek súlyos érzelmi nélkülözését, deprivációját jelezheti az a tárt karú, ölelgetős közeledés, ahogy például az intézetben nevelkedő gyerekek ‘rárontanak’ az idegen felnőttre.”
Vekerdy Tamás: Jól szeretni