Legszívesebben változtatnék.
Álmaimban és este, amikor gondolkodom nagyon könnyen határozom el magam.
De reggel, minden sokkal nehezebb.
Egy nagy lépést megtenni …talán sok erő kell…és fogytán vagyok vele…erőre van szükségem.
Majd holnap- gondolom minden nap.
De ez így nem mehet tovább.
Tennem kell valamit.
A megoldás:
Odamegyek a tükörhöz és azt mondom magamnak: Szeretlek, sajnálom (ekkor elkezdenek csorogni könnyeim) kérlek, bocsáss meg!
Zokogok.
Fáj a múlt és fáj a jelen…és félek a holnaptól, a bizonytalanságtól…aztán megint tükörbe nézek és azt mondom:ne félj, itt vagyok veled.
Szeretlek!
és ezentúl minden nap elmondom, ahányszor találkozom magammal egy tükör előtt…mert erőre van szükségem.