Ha egy nő okos, szép és szellemes, azt gondolhatnánk, könnyűszerrel talál magának megfelelő partnert. A kimutatások azonban azt bizonyítják, hogy a húszas-harmincas éveikben járó nők egyáltalán nem bukkannak rá könnyedén az igazira.
Persze rövidebb ideig az egyedüllét lehet szórakoztató is, hiszen tudunk elegendő időt szánni magunkra, ám rövid időn belül igenis elkezd bennünk motoszkálni a gondolat, hogy szükségünk volna egy odaadó szeretetteljes társra, valakire, akihez odabújhatunk egy hosszú nap után. Ha pedig ez a valaki nem jön el, elkezdünk gondolkodni, vajon mi is lehet az egyedüllét valódi oka.
Ilyenkor merül fel az elégedetlenség örök problémája, azonnal magunkban kezdjük keresni a hibát, úgy érezhetjük, valamit nagyon rosszul csinálunk, hogy a potenciális partnerjelöltek nem veszik észre a bennünk rejlő értékeket. Az eset azonban jóval gyakoribb, minthogy bedőljünk a saját sztereotípiánknak.
Meg kell néznünk a jelenséget pasi szemmel is, mérlegelni, hogy vajon tényleg a társat látják-e bennünk vagy csak, mint élvezeti eszközre tekintenek? Ma már nem elég, ha egy nő vicces, okos és tudja, mit akar, amellett pedig ki is áll? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznünk, hogy végre észrevegyenek?
Tömeglány? A média által sugallt kép szerint hihetnénk akár azt is, hogy a pasik váltottak és innentől kezdve a tömeggyártású lányok felé veszik az irányt. Lemondanak ősi vadászösztönükről és inkább a könnyen becserkészhető lányokat csalják el egy-egy kósza légyottra. Benne van a pakliban és nyilván alkalomadtán meg is teszik, azonban a férfiaknál is eljön a pont, amikor szeretnének megállapodni és társként biztos, hogy nem a plasztik lányokra fognak tekinteni. Egy férfi szereti a nőben rejlő természetességet és azt, ha önmagát adja.Hogyha hiteles.
Az iskolázottság kérdése
A szingli jelenség egyik lehetséges magyarázataként meg kell említeni a nők és a férfiak közti iskolázottsági különbséget is. A fiatal-középkorú nők egyértelműen magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint hasonló korú férfitársaik, ez pedig akarva akaratlanul is, de egyfajta elvárásokat szül. A magasan képzett nők szeretnének magunknak magasan képzett társat, ám mivel ez a szám férfiak tekintetében jóval alacsonyabb szinte lehetetlen, hogy mind találjanak is. Nem úgy, mint fordítva, hiszen egy magasan képzett férfi sokkal könnyebb talál az elvárásainak megfelelő női partnert.
Mindezek függvényében érdemes elgondolkodni, hogy vajon nem-e helyeztük túl magasra azt a bizonyos lécet. A szerelem kortól-nemtől és iskolázottságtól független kellene, hogy legyen. A szingli jelenség ezek szerint nem feltétlenül választott életforma, hanem saját elvárásaink szülte kényszerállapot, ami leküzdhető volna, ha lejjebb adnánk azokat a fene nagy elvárásainkat és neki állnák nyitott szemmel járni a férfiaktól hemzsegő világban.
forrás: http://fokuszbanano.hu/