A tanárnak nem kell felnyitni a gyerek fejét, és megtölteni mindenfélével. Elég, ha kérdez és bátorít.
“A mai iskolák egy letűnt kor termékei, amelyek még mindig úgy működnek, mintha minden tudás a könyvekben lenne, és az ezekben fellelhető információkat az emberi agyban kellene tárolni, hogy szükség esetén bármikor használni lehessen.
A diákok pedig a memóriájukért, és nem a kreativitásukért vagy az ötleteikért kapnak dicséretet.
Csakhogy – állítja Sugata Mitra – egy olyan világban, ahol ott az internet, ennek már nincs semmi értelme.
Az oktatás még mindig idejét múlt eszközökkel és módszerekkel próbálja felkészíteni a diákokat az iskola utáni életükre.”
Sugata Mitrának azonban van egy zseniális stratégiája arra, hogy a rendszer ellenére miként lehet megnyitni a gyerekek elméjét.
Az egész kicsit úgy nézett ki, mint egy bankautomata.
A kíváncsi gyerekek egyből megtalálták, néhány óra múlva már böngésztek a neten, és a társaikat tanították.
Egy idő után azonban már dokumentumokat hoztak létre, játszottak, képeket szerkesztettek, angolul tanultak, és ami a legfontosabb: mindezt csoportosan csinálták, és a társaikat is megtanították ezekre a dolgokra.
Sugata Mitrának találnia kellett végre egy elnevezést, amely leírja a jelenséget. Így született meg az önszerveződő tanulási környezet fogalma, vagyis a SOLE (self-organised learning environment).
„A skóciai konferencián épp most mesélte az egyik előadó, hogy néhány éve, amikor a diákok leültek vizsgázni, a tanár felszólította őket, hogy se számítógép, se számológép nem lehet náluk. Aztán már telefon sem. Most meg az órákat tiltották ki. Mi lesz a következő? A diákoknak talán ki kell venniük majd a fülbevalóikat? – kérdeztem, és a résztvevők persze nevettek. De akkor felvetettem, hogy talán hamarosan elérhető lesz majd a hordható digitális ruha is. Akkor mit tesznek? Vegyék le minden ruhájukat? Ez nevetséges” – mutatott rá a fejlődéssel való hadakozás kilátástalanságára.
Forrás:http://vs.hu/kozelet/osszes/fogjuk-a-gyerekeinket-es-lekapcsoljuk-az-agyukat-0610#!s1