Bár azt hallottuk, hogy lehet építő jellegű, ez azonban nem így van.
A kritika, a bírálat sebez, fáj, rombol és hosszú távon mély hatásokat válthat ki.
Ezt legnyilvánvalóbban gyermekek esetében láthatjuk,
akiknél akár az egész életre is kihathat ez a sérülés.
Amikor egy másik embert kritizálni akarsz, akkor vedd tudomásul,
hogy a másik hibája egy gyengeségből ered.
Neki van egy olyan sajnálatos gyengesége, amivel te nem rendelkezel (jó esetben).
Másoknál a hibák mindig csúnyábbak.
Viszont, ha a gyengeséget kritizálod, megerősíted azt, erőt adsz neki.
Ettől még a hibája nem javul, sőt kritikád hatására, még rosszabb lesz.
A kritika egy negatív erő, ami ártalmas. Az ártalamas energia pedig betegségeket hoz létre.
A bíráló szavak olyanok, mint a nyílvesszők, melyek a másik szívébe hatolnak.
Valóban ezt akarod?
Elítélünk másokat, mert fizikailag bántalmaznak más embereket, miközben mi
magunk is ugyanezt tesszük még a szeretteinkkel is.
A bőrét nem sebezzük meg, de a lelkét igen.
A lélek sebe nem forr be olyan gyorsan, mint a bőrön a sérülés.
“Minden gonosz gondolat bizonyosan,
Teketória nélkül, és elkerülhetetlenül
Visszaszáll szerencsétlen küldőjére“
Sri Chinmoy
A kritizáló bírálás, csak egy értelmi szokás, nem egy bennünk rejlő tulajdonság.
Csak rajtad múlik!
Győzd le magad és légy mindenkivel kedves!
(Részlet: Gungaruha:Sorsnavigátor 2 c. könyvéből)
