A féltékenység az egyik leggyakoribb, legrosszabb lélekmérgező
és testromboló beteges megnyilvánulása az egónak.
Tanuld meg mások örömét átvenni!
Ha valaki boldog és örül, akkor képzeletbe érezz bele az illető
személyébe, saját szívedbe!
Vedd úgy, mintha a gyermeked, vagy testvéred, vagy valamely családtagod öröme lenne,
így az öröme mindjárt a te örömed lesz.
Ha ezt ismételten gyakoroljuk, akkor megtanuljuk mások jó érzéseit átvenni,
átélni, annak örülni, akkor énünk tágasabbá válik.
Tágasság alatt azt értem, hogy nem feltétlen mindent csak a saját énem
ketrecébe akarok magaménak tudni.
Mert figyeld meg, ha a másik örül, és neked nincs okod az örömre,
akkor egy rossz gondolat, egy rossz érzés születik meg benned, a féltékenység vagy az irigység előfutára.
Ez viszont beszűkít, bezár és egyedül érzed magad.
Ha viszont az illető érzésének örülni tudsz, akkor kimész a határodból, több leszel.
Minden öröm kitágítja az embert.
Ez egy nehéz lecke, de tanulható és jól működik, mert ellentétben a mi gondolkodásmódunkkal,
a szívünk érző világában szeretünk másokkal együtt érezni.
Így van ez a család és a barátság kereteiben is.Tehát, ha elkezdjük gyakorolni,
akkor megtanuljuk ezt a dolgot, akkor nem csak a mások érzéseit, de mások jó képességeit
és tulajdonságait is magunkévá tudjuk érezni.
Ez pedig meglepő módon megnöveli a saját jó képességeinket.
És láss csodát!
Megszűnik a féltékenység, megszűnik az irigység.
Tehát a féltékenység ellen pontosan a szokásnak megfelelő ellentétes viselkedés a gyógyír.
(részlet: Gunagriha:Sorsnavigátor II.)
