Granciát akarunk.
Ki akarjuk biztosítani az utunkat.
A sajátunkét…meg persze a gyerekét is.
Sőt! Talán azt még sokszor jobban.
De semmire nincs garancia.
Mit tehetünk?
Gondolhatunk a “jövőre”…ami
tulajdonképpen az állandó MOST,
de kibiztosítani semmit és senkit nem tudunk.
A társunkat sem, hogy ott lesz-e, mellettünk lesz-e.
A gyerekünk útját sem…
Egyet tehetünk.
A legjobbat hinni, vágyni, remélni.
Hogy úgy alakul ahogy számunkra a legjobb.
Mi van, ha a sors sokkal jobban tudja,
hogy merre a mi utunk?
Mi van, ha csak bízni kell?
Abban, hogy bárhogy is alakul…jól jövünk ki belőle.
Mert nem akar rosszat a teremtő…
az univerzum…segít és támogat.
Jobb érzés inkább egy biztonság tudattal élni,
mint állandóan attól rettegni, hogy ” mi van ha, mi lesz ha…”
Tudd, hogy azokkal van dolgod, akikkel sorsod.
Egyet tegyél: szeress és higgy!
