Egy napon ott álltál velem szemben…valami vonzott, valami hívott…
sokat változtunk, sokat értünk, sokat tanultunk egymástól, egymásról, magunkról.
Aztán egy ponton jött a szenvedés…éreztem megrekedtünk, de tudtam azért, mert elindult benned valami…
..hogy elindultál az úton. ..a változás felé…a szenvedés késztetett rá- igaz… de elindultál és tudd ez nem mindenkinek sikerül.
Győztes vagy és eléred azt a vágyott állapotot ami után sóvárog a lelked!
Képes vagy rá!
Meg van benned a bátorság.
Mert fog kelleni.
S hogy ehhez hozzá segítettelek, boldogsággal tölti el lelkem, mert a legtöbbet adtam…a változás útját…amire ráléptél.
Elindultál.
S ha ez így marad, tanulsz a múlt hibáiból, a jelen hibáiból és más minőség születik majd meg.
Néztem…tapasztaltam végig. ..ahogy értél…ahogy születted magad újjá. ..általam.
Büszke voltam és vagyok rád!
Láttam, ahogy fájdalmasan hat rád a régi emberi bőröd “levedlése”…és igyekeztem ezt a folyamatot segíteni, támogatni anélkül, hogy kérted volna.
Önként.
A legmélyebb , legősibb szeretet okán.
Új Ember lettél, akivel most ismerkedsz…akit most tapasztalsz.
Mellettem lettél újjá. ..még most tanulsz járni ebben az ” új bőrben”…
Lehet lesznek bukások, elesések…de mindig fel fogsz állni tudni most már.
Jöhet bármi.
