Egy párkapcsolat akkor működik a legjobban, ha a két ember külön-külön is
boldog: „Jól érzem magam nélküled is, de ha veled vagyok, akkor 10x-100x
jobban!”. Ha a másik hangulatától és pillanatnyi érzelmeitől függünk, akkor az
együttélés egy végtelen hullámvasút lesz, és senki nem fogja benne magát
tartósan jól érezni. A megoldás: legyenek saját céljaid is, és dolgozz azok
megvalósításán: haladj a saját utadon.
A párod nem gondolatolvasó, nem fogja kitalálni, hogy mi a bajod, ha nem
beszélsz róla. Igen, előfordulhat, hogy megsértődik, rosszul reagál, vagy éppen
vitatkozni fog azzal, amit elmondasz. Nem baj, akkor is mondd el.
Ahogy Napóleon mondta, a problémák fele magától megoldódik. A másik fele
viszont óriásira nő, ha nem foglalkozunk vele. Jobb mindent megbeszélni,
mert így elkerülhető a robbanás.
Főleg fiatalabb korban nehéz azt megemészteni, hogy nincsen házasság
veszekedések nélkül. A boldog párok azonban addig finomítják a
kommunikációjukat, amíg elérik, hogy legtöbbször nem lépik túl az ingerült
szóváltás / vitatkozás határmezsgyéjét. Bármennyire is nehéz néha, de igyekeznek
megérteni a másik álláspontját, és együtt kidolgozni a kölcsönös előnyökkel
járó megoldást. Ha nincs ilyen, akkor pedig a kompromisszumot.
A melodrámát hagyjuk meg a művészfilmek rendezőinek. Ha a férjed nem
tette bele a zokniját a szennyestartóba, nem kell előadni a hattyú halálát.
Ha a csirkesült kicsit szenes lett, akkor dicsérd meg a krumplit, hogy az
mennyire finom. Mindenki hibázik néha, nem nagy ügy.
Előbb-utóbb minden kiderül. A hazugság, a tények elhallgatása, az üres ígéretek
és a „trükközés” tönkreteszi a kapcsolatot, ezért az írmagját is ki kell irtani.
Ha a bizalom megrendül, hihetetlenül nehéz újraépíteni; ha egyáltalán sikerül.
A nyíltság és az őszinteség mindig a leginkább kifizetődő stratégia,
legalábbis közép- és hosszútávon.
Ezt talán mondani sem kellene, mégis sokan hajlamosak erre. Fiatalon a
szüleinket vonjuk bele a veszekedésekbe, később pedig a gyerekeinket.
A szabály ez: a férj és a feleség magánéleti problémáihoz a családnak semmi
köze, ezeket nekik kettőjüknek kell megoldani. Ha bevonják a családot,
egy probléma helyett lesz rögtön kettő, amit meg kell oldani.
A boldog házaspárok szeretnek együtt lenni, ugyanakkor tudják, hogy hagyni
kell a másikat, hogy a saját dolgaival is foglalkozhasson. Mindkét félnek vannak
olyan időtöltései, amit a másik nem igazán szeret. Ahelyett, hogy ezeket
rákényszerítenénk, biztatni kell, hogy ő is foglalkozzon
időnként azzal, amit ő szeret.
„Varietas delectat.” – mondták a régi rómaiak. A változatosság gyönyörködtet.
Ha a kapcsolat elérte az 5-10-15 évet, sokszor a megszokás és a rutin váltja
fel a korábbi érdekes és izgalmas élményeket. Mint minden területen, itt is
alapvető ezért, hogy időnként kitörjünk a komfortzónából. Mindig legyenek
céljaid, tanulj, változz, kísérletezz, legyen, amit nagyon vársz, ami lelkesít,
amit nagyon szeretnél hogy a házasságod ne süllyedjen el
a megszokás mocsarában.
Forrás: Kerner Tibor
