1. Bánjunk tisztelettel, kedvesen, elfogadóan, egyszóval jóbarátként partnerünkkel.
2. Forduljunk a másik felé, ha kapcsolódni szeretne hozzánk. Mutassuk ki, ha mi szeretnénk kapcsolódni.
3. Tegyünk fel nyitott (amelyekre nem igen vagy nem a válasz; kezdődhetnek pl. miérttel, hogyannal) kérdéseket, mert ezzel mutathatjuk ki őszinte érdeklődésünket a dolgai és belső világa (gondolatai, érzései, félelmei, vágyai) iránt. Fejezzük ki elismerésünket, elfogadásunkat. Mindennap, legalább reggel és este, találjunk időt a beszélgetésekre.
4. Legyünk őszinték és önazonosak. Mindig kommunikáljuk, hogy éppen mit érzünk, mit szeretnénk és mit nem. Ne cipeljük a sérelmeinket semeddig, hanem amint lehet, beszéljünk a minket zavaró dolgokról, negatív érzelmeinkről is nyíltan, de gyöngéden, szelíden, kedvesen. Legyen humorunk és legyünk képesek a konfliktusok után újra kapcsolódni.
5. Hallgassuk meg a másikat, vegyük figyelembe, amit mond, próbáljuk megérteni és átérezni, és engedjük, hogy ez hasson ránk. Fogadjuk el az ő igazságát (validáljuk) is, legyünk tekintettel az érzelmeire és szükségleteire (de a sajátunkat se szorítsuk háttérbe).
6. Ismerjük fel és messziről kerüljük a másokat manipuláló és megalázó szóbeli agressziót, az ítélkezést, a “mindig” és “soha” szavakat.
7. Vállaljuk a felelősséget a szavainkért, tetteinkért, akkor is, ha néha nehéz elismerni, hogy hibáztunk. Ekkor a legfontosabb. Bánjunk magunkkal együttérzéssel: nem vagyunk tökéletesek, senki sem az. Mindenki hibázik, egyet tehetünk: felvállaljuk ezt, törekszünk arra, hogy kijavítsuk, és ne bántsuk a másikat. Minden konfliktus lehetőség arra, hogy megismerjük a másik nézőpontját, megtanuljuk, hogyan szeressük jobban egymást és – ha teljesen őszinték tudunk lenni magunkhoz és egymáshoz – mélyítsük az intimitást, közelebb kerüljünk egymáshoz (és magunkhoz is). A konfliktusok megfelelő kommunikálása közben átélt közelség illetve újraközeledés erősíti a kapcsolatot.
Mindez nem csak a párkapcsolatokra vonatkoztatható, hanem az összes, számunkra fontos emberi kapcsolatra: vérségi kötelékekre, barátságokra és minden másra is. A kulcs tehát: a megfelelő kapcsolódás egymáshoz.
