Azt már biztosan hallottad, mikor a párkapcsolatot
tánchoz hasonlítják.
Amiben a férfi vezet, a nő pedig követ.
A zene amire mindketten táncolnak, ugye adott.
Adottak a lépések is az adott zenére.
Mindkét fél tisztában van az adott tánc elemeivel, lépéseivel.
Ilyen módon a férfi bár vezet, de a nő
abszolút tudja a feladatát, a táncon belül a maga lépéseit,
a maga szerepét.
Nem egy tudatlan bakkecske, akit vezetni kell,
mert különben nem tudja jól eltáncolni.
Mindkét fél tisztában van a zenével, a stílussal,
a lépésekkel a saját szerepeken belüli feladatokkal.
Ketten mindenki a maga energiájával járul hozzá
ahhoz a csodához, ami kettejük által megszületik.
Mindkét fél ugyanolyan fontos eleme a táncnak.
Mindketten egyenrangúak.
A vezetés pedig korlátozott – hiszen a keret:
a lépések, a ritmus, a tánctér.
A minőséget pedig a két fél energiája adja.
Ha a zene nem megfelelő,
ha a partner nem megfelelő, ha a lekiállapot nem megfelelő,
ha a talaj nem megfelelő (tehát a körülmények),
akkor ott akad a tánc.
Van olyan, akivel gyakorolni sem kell,
mert megy együtt, mint kés a vajban,
de olyan is van, hogy táncolunk egy nagyot,
ám legközelebb kissé másképp sikeredik.
A lényeg: az öröm, az élvezet abban,
amit együtt kihozunk adott keret között
adott körülményekből.
S tánc közben a nő gyönyörű, ragyog…a férfi ragyogtatja.
A tánc középpontja pedig a nő.
Kecses, finom, csábító és érzéki.
