Van ilyen?
S ha igen, ez normális?
Mit lehet kezdeni egy olyannal, akivel szeretnél táncolni,
tud is a te zenédre táncolni és szeret is,
de nincs meg önmaga zenéje.
Nincs, mert nem hallja, mert sosem kellett hallania,
mert elnyomta magában, mert más megmondta neki,
más eljátszotta neki, s jó fiú módjára tette,
amit a zene ritmusa elvárt.
Aki nem hallja meg belső hangját- szenvedésre van ítélve.
Aki nem hallja belső hangját, nem tudja merre van arccal előre
a sűrű sötét erdőben, nem tudja, merre a fény, hol a megoldás.
Aki bármilyen zenére képes és tud is táncolni –
annak nincs meg a sajátja, az teszi azt, amit a környezete elvár.
Mikor ki.
De mi az övé?
Mi a sajátja?
Ha ez megvan, csak akkor tud kapcsolódni bárkiére is,
ha ő tudja mi az a zene, ami szívéből szól, amiben ő
örömmel tud létezni, amihez hozzá tud adni,
amiben el tud merülni, ami lelkesíti, ami emeli.
Ez az erő emeli mindkét felet is.
Ezért fontos megszületni egyénen belül-
csak így tud valódi kapcsolódás létrejönni.
Másnak nincs értelme, mert az csak maszatolás.
A férfi, aki nem hallja lelke zenéjét: elakadt , nem találja önmagát.
Azt fel kell tudni tárni, meg kell tudni ismernie.
Ezt fontos látni.
Ezért az elakadtság párkapcsolaton belül.
