Nem akarom az érzéseim érezni- pláne a rosszat.
Ismerős ez?
Mi van akkor, ha nem akarjuk érezni az érzéseinket?
Előbb- utóbb a testünkben jelenik meg-
valamilyen betegségbe ágyazva.
Hiszen tudjuk, a lélek nyelve a betegség.
Fáj, de nem szembesülök vele, nem akarom érezni,
ez az érzéseim szőnyeg alá seprése.
Az út azonban: szembesülni tudni azzal, ami van,
érezni tudni azt, ami van, konstatálni a helyzetet.
Megengedni, hogy fájjon, s mikor átjár az érzés
és szembenézek vele- szembesülök vele- nem menekülök előle,
átérzem és feldolgozom.
ha nem dolgozom fel, akkor jönnek a problémák, még többen.
Ezt hívja Tolle is fájdalomtestnek,
ami egy-egy hasonló szituációban reaktiválódik,
és robban, mint a bomba.
Egyszercsak felszínre kerül az érzés mégiscsak.
Egy inger hatására… és akkor az kibuggyan és úgy árad szét,
mint a dagály…mindent visz.
Érdemes szembenézni nehézségeinkkel,
hiszen, amíg nem nézünk vele farkasszemet
és nem érezzük át, nem dolgozzuk át magunkon,
nem is tud meggyógyulni bennünk.
Keresd a Facebook-on : MagadUram!
