Vajon kiút-e, hogy keresünk olyat,
aki már maga kitalált a saját sűrű és sötét erdejéből?
Vajon segítség-e számunkra, hogy tudjuk más már kijött belőle?
Hiszem-e, ha neki sikerült, akkor nekem is megadatik?
Vajon hasonló a módja az én kitalálásomnak is?
Ami másnak működött, nekem is az fog?
Kiút: Konstatálom a helyzetem, ahol vagyok, ahol tartok.
Elfogadom.
Megengedem magamnak ,hogy el legyek tévedve,
hogy ne lássam a kiutat,
hogy ebben egy kicsit meg is nyugodjak.
S ez az elfogadás fog utat nyitni számomra,
egy olyan utat, amin senki nem járt még,
ezért az enyém.
Elmondhatom, hogy én hogy jöttem ki belőle,
de más szenvedésén, “út-fájdalmán” ezzel nem enyhítek.
Reményt csepegtethetek, hogy neked is sikerülhet.
Ott van bennünk az erő, a hit és vezet az Univerzum,
utat ad a lábunk elé, amit nem látunk teljesen be
adott pillanatban.
