Amerikai kutatók látványos kísérletben mutatták be a környezet befolyásoló hatását.
Felmérték több iskola tanulóinak képességeit, de az eredményeket félretették,
mivel a tesztek csak a megtévesztést szolgálták.
Véletlenszerűen kiválasztottak pár gyereket, majd a tanároknak,
környezetnek azt mondták, hogy ez a néhány gyermek
átlagon felüli intellektussal rendelkezik, a bennük rejlő potenciál kimagasló.
Bizonyos idő elteltével újra megmérték a gyerekek képességeit, és
a „kiválasztott” gyerekek teljesítménye egyértelműen magasabb lett,
mint azoké, akiket nem emeltek ki.
Mivel a tanulók nem voltak jobbak diáktársaiknál,
őket a környezet kitüntető figyelme tette különlegessé,
kiemelkedővé.
A tanárok kimondatlanul is elkönyvelték őket osztályelsőknek.
(„Hiszen a “mindent tudó” kutatók megmondták, hogy kétség nem fér hozzá,
ők a kiemelkedő képességű diákok…”).
Így a támogató bólogatásoktól, akaratlan mosolyoktól
a tanulók szép lassan elkezdtek jobban teljesíteni.
Beteljesítették a jóslatot.
Ezt hívjuk Pygmalion effektusnak,
mikor eredeti képességeinktől eltérően olyanokká válunk,
mint amilyennek a környezetünk lát minket.
A Pygmalion kísérletet többször, többféleképpen megismételték,
az eredmények azonban mindig ugyanazt a pszichológiai folyamatot mutatták.
MagadUram a Facebook-on is!